Az álom fiziológiája és pszichológiája

Az alvásstádiumok electroencefalográfiás és polygráfiás jegyeinek ismeretében megvalósulhatott az álomélmények leíró és korrelatív pszichofiziológiai jellemzése.

Megállapították, hogy az elalvást kísérô és követô néhány másodperces idôszakot élénk, vizuális, hallucinátoros élmények jellemzik, amelyek a megfelelô pillanatban történô, elôre megbeszélt ébresztések hiányában sohasem rögzülnek emléknyomokként. A hypnagog hallucinációk ritkán ábrázolnak az álomra jellemzô szcénikusan szervezett tartalmakat és még ritkábban történeteket. A narratív elemek hiánya a hypnagog hallucinációk és a tulajdonképpeni, REM alvásban keletkezô álmok közötti egyik legszembetûnôbb különbség. A hypnagog hallucinációk általában színek és formák bonyolult és gyorsan körvonalazódó keveredésébôl állnak, amelyeket nehéz valós tárgyaknak vagy személyeknek megfeleltetni. Tartalmuk igen változatos, ezért néha valós személyek, tárgyak és képi benyomások is fölbukkanhatnak bennük. Furcsamód szinte sohasem ábrázolják az alvó személyt, mint aktív résztvevôt. Ebben is jelentôsen különböznek a REM alvásra jellemzô álmoktól. A harmadik alapvetô különbség a hypnagog hallucinációk és az álmok között az, hogy az elôbbiek nagymértékben nélkülözik az érzelmi átélést, szemben a spontán ébredéskor vagy REM alvásból való ébresztéskor felidézett álmoktól, amelyet éppen érzelmi színezetük tesz emlékezetessé.

Ezek a jelenségek a látókéreg elalváskori mindeddig ismeretlen eredetû aktivációjának jelei. Feltételezhetô, de távolról sem bizonyított, hogy az EEG regisztrátumokban elalvás környékén észlelhetô 80-200 msec idôtartamú, nagyfeszültségû (20-100 µV) theta sorozatok, az ún. pozitív occipitalis meredek tranziensek, ugyanannak a folyamatnak a mutatói. Ezek a hullámok nagyon hasonlítanak az ébrenlét során regisztrált lambda-hullámokhoz, amelyek erôsen megvilágított környezetben, vizuális explorációkor (képek nézegetése) jelentkeznek.

Abból a megfigyelésbôl kiindulva, hogy a hypnagog hallucinációk általában az epizódikus memóriából (konkrét téri-idôi kontextusban rögzített emléknyomok rendszere) mozgósítanak szabad asszociációkat, mások a hypnagog hallucinációknak a memóriafolyamatokkal való kapcsolatára helyezik a hangsúlyt. Ezt a következtetést azonban kérdéses érvényességûvé tette az a megfigyelés, amely szerint a kétoldali hippocampus-károsodású, súlyos anterográd amnéziában szenvedô páciensek egy naponta több órán át gyakorolt videójáték képi szekvenciáit élték újra hypnagog hallucinációikban. Eközben sem a játékról, sem pedig a képek eredetérôl nem tudtak (epizódikus) emléknyomokat felidézni. Ez, a hippocampustól független, implicit memóriafolyamatoknak a hypnagog hallucinációkban való részvételét hangsúlyozó eredmény.

^{Prof. Dr. Halász Péter és Dr. Bódizs Róbert
Forrás: HIPOCRATES}