Az alvás biológiai funkciója mindmáig nem tisztázott kellôképpen. Éppen ezért számos hipotézissel rendelkezünk, amelyek közül csupán a legmegalapozottabbakra szorítkozhatunk. Nyilvánvalónak látszik hogy a két alvásforma, a REM és NREM, más-más biológiai funkciót szolgál.

A NREM alvás leginkább idôtálló és egyben a laikus gondolkodással és mindennapi tapasztalattal is legjobban egybevágó hipotézise a „visszaállítási illetve visszanyerési" elmélet. Eszerint az alvás az ébrenlétben egyre inkább kimerülô illetve elhasználódó kémiai-fiziológiai folyamatok regenerációját segíti elô, valamilyenfajta pihenést szolgál. Ennek az elméletnek a legrobosztusabb alátámasztó adata az, hogy a növekedéssel fejlôdéssel járó életperiódusban, a gyermekkorban az alvás hosszabb illetve intenzívebb (értsd delta gazdagabb) és a növekedési hormon kiáramlása egyértelmûen az alvás elején teljesített legmélyebb deltaalvással esik egyidôbe, még akkor is, ha az alvás _ ébrenlét periódust felcseréljük. Ez az elképzelés egybevág a homeosztatikus szabályozásra vonatkozólag fentebb elmondottakkal is: eszerint az alvás folyamán, arányban az elôzetesen ébren töltött idôvel valami visszapótlódik, regenerálódik és minél hosszabb idôt töltünk elôzetesen ébren annál intenzívebb (deltagazdagabb) lesz az alvásfolyamat. Az elmélet predikciója szerint alvásban a fehérjeszintézis megnövekedését várhatnánk, azonban ezt nem sikerült egyértelmûen kimutatni. Hasonlóképpen a fizikai igénybevétel következtében emelkedett katabolikus rátának együtt kellene járni az alvás idô vagy mélység fokozódásával, amit szintén nem tudtak a legtöbb erre vonatkozó vizsgálatban kimutatni.

A másik közkeletû elképzelés szerint az alvás arra szolgál, hogy pihenô periódusban csökkentse a testhômérsékletet és a metabolikus rátát a melegvérû állatokban, ahol a hôháztartás belsô szabályozása nagy energiabefektetéssel jár. Valóban, az alvás során mintegy 10%-os metabolikus ráta csökkenés következik be, ez a kis energiamegtakarítás azonban nem valószínû, hogy magyarázhatja az egész alvásfolyamat phylogenetikai kialakulását. Kétségtelen azonban, hogy azonos elôagyi struktúrák és neurotransmitterek játszanak szerepet mind az alvás- mind a hômérséklet-szabályozásban, és hogy a hibernáció és az alvás között egy folyamatosság állapítható meg.

Az alvás ökológiai hipotézise szerint a zsákmányállatok így kerülik el, hogy a ragadozók az éjszaka során felfigyeljenek rájuk, ás áldozattá váljanak. Ugyanakkor ebben az elképzelésben kevéssé érthetô, hogy miért kell ehhez olyan bonyolult folyamat, mint az alvás, hiszen a rejtôzés és a motoros aktivitás felfüggesztése is megtenné, és hogy ez a funkció miért maradt meg a phylogenezisben. Lehetséges, hogy a visszaállítási hipotézis kombinálható az ökológiaival, hiszen a regeneráció állapotában lévô szervezet kiszolgáltatottabb, kevésbé felkészült a ragadozók támadására és így az alvás kettôs _ de lehet hogy valójában többes célt szolgál.

A REM alvás biológiai funkciója legalább olyan rejtélyes, mint a lassú hullámú alvásé. A funkcionális hipotézisek rendkívül széleskörûek. A REM alvás nagy aránya a fejlôdés korai szakaszában felvetette, hogy elôsegítheti az agy fejlôdését. Miután kimutatták, hogy a REM tartama növekszik kognitív terhelésre és egyes eredmények arra utaltak szerepe lehet a memória konszolidációban, a memória funkcióban és a kognitív elaborációban tulajdonítottak szerepet neki. Egy teljesen ellentétes elképzelés szerint, amelyet a Nobel-díjas Watson vetett fel, a REM fázis a felesleges memóriák törlését szolgálja. Felvetôdött, hogy a születéskor még nem kialakult fajspecifikus genetikai programozás folyik a REM fázisban. Egyik hipotézis sem nyert eddig egyértelmû bizonyítást. Annak ellenére, hogy a REM sajátos jelenségtartománya erôs kihívást jelent a kutatás számára, ez a kérdés nehezen megközelíthetô terület mindmáig és mintha az utóbbi idôben kissé meg is torpantak volna vizsgálatok, átütô eredmények nem születtek régóta.

^{Prof. Dr. Halász Péter és Dr. Bódizs Róbert
Forrás: HIPOCRATES}