A menopauzát követő években az alvás felületesebb és töredezettebb lesz. Nehezebbé válik éjszaka a zavartalan alvás és napközben az ébrenlét hosszú időn keresztül való fenntartása. A növekvő nappali fáradékonyság ennek egyik eredménye lehet. Egyéb testi panaszok szintén zavarhatják az alvást: ízületi fájdalmak, más fájdalommal járó állapotok, krónikus tüdőbetegség, bizonyos gyógyszerek, gyomorégés és gyakori vizelés.

Néhány alvászavar gyakrabban fordul elő a menopauza utáni években, ilyen például az alvásfüggő légzészavar. Ez a csökkenő progeszteronszintnek tulajdonítható, hiszen azoknál a fiatalabb nőknél, akiknél a menopauza műtét eredménye, szintén nagyobb a valószínűsége, hogy alvásfüggő légzészavar alakul ki. A nagyobb testtömeg és az alacsonyabb fizikai aktivitás szintén hajlamosító tényezői a szindrómának. Az alvásfüggő légzészavar jelei közé tartozik a hangos horkolás és a fokozott nappali aluszékonyság.

Egyéb tényezők is befolyásolják a menopauza utáni korban lévő nők alvásminőségét: a pszichoszociális környezet, a fizikai egészség és az érzelmi állapot. Az aggódás és az álmatlanság közötti kapcsolat nyilvánvaló, ám időnként jelentéktelennek tűnő apró dolgok és aggodalmak állhatnak a feszültség és az álmatlanság hátterében.

 JÓ TANÁCSOK a menopauza után kialakuló álmatlanság ellen:

• Alakítson ki a hálószobában kényelmes és biztonságos környezetet, távolítsa el a zajos berendezéseket, csökkentse az extrém hőmérsékletet.
• Minden nap ugyanabban az időben keljen fel és feküdjön le.
• Ne maradjon reggel sokáig az ágyban az alváshiány pótlása céljából.
• Keljen korán reggel és alakítson ki rendezett napi ritmust.
• Iktasson be délutáni szunyókálást egy meghatározott időpontban.
• Tartózkodjon a zsíros, fűszeres ételek fogyasztásától, amelyek gyomorégéshez, vagy emésztési zavarhoz vezethetnek.
• Kérjen orvosi segítséget, ha a fenti tanácsok betartása ellenére fennáll a fokozott nappali aluszékonyság.