Ennek az állapotnak a kiváltó okát nem ismerik, de a szakemberek többsége úgy véli, hogy a bruxizmus nem más, mint a szervezet válasza a megnövekedett stresszre.

Nemcsak a stressz, hanem olyan érzelmek is kiválthatják a fogcsikorgatást, mint az idegesség, a harag és a fájdalom. Az alvászavarok bizonyos fajtáinak ugyancsak velejárója a bruxizmus. Alkohol fogyasztása és bizonyos gyógyszerek (például antidepresszánsok) szedése tovább ront az állapoton. A fogsor hibás illeszkedése (malocclusio) is kiváltó ok lehet.

Gyerekeknél gyakori, hogy a fogcsikorgatás megfázásra vagy más fertőzésre adott válaszként alakul ki, és nagyobb a valószínűsége akkor, ha ez az állapot a szülőket is érinti. Egyes kutatások szerint a kényszeres személyiségű, túlságosan erős önkontroll alatt álló, precíz vagy agresszív természetű embereknél gyakrabban fejlődik ki a bruxizmus.

A fogcsikorgatás tünetei és jelei a legkülönbözőbbek lehetnek – az egyszerű kellemetlenségtől kezdve egészen az orvosi értelemben veszélyesnek számító állapotig. A következőkről van szó:

• a fogak és a fogtömések törése
• arc- vagy állkapocsfájdalom
• hangjelenség alvás közben
• fejfájás
• hiányos fogazat
• a fogíny károsodása
• a fogak érzékenysége

A bruxizmus kezelése többféle módon történhet: viselkedésterápiával, főként a stressz megfelelő kezelésével, valamint a szájba helyezhető mechanikus eszközökkel. A hipnózis egyes esetekben ugyancsak sikerre vezet. Mindenesetre ha valaki csikorgatja a fogát, érdemes megbeszélnie ezt a problémát a fogorvossal, és az orvos tanácsa alapján kiválasztani a megfelelő kezelést.

Forrás: [TGYM Online]