| Horkolás jellemzői |
|
|
|
|
Becslések szerint a felnőttek lakosság 10-30%-a horkol és legtöbbjüknél nincs komoly gyógyászati jelentősége. Azonban 100 emberből 5-nél – általában, középkorú férfiak – rendkívül hangos horkolás jelzi a potenciálisan életet fenyegető rendellenességet. Hol alakul ki a horkolás?
A garatizmoknak alvás közben fontos szerepük van. Kitüntetett feladatuk a légutak folyamatos nyitva tartása, ugyanis minden egyes belégzésnél szívó erő hat a rugalmas garatfalra. Ahhoz, hogy ezt megértsük, minimális fizika ismeretekre van szükségünk. Zárt csőrendszerben /garat/ létrejövő levegőáramlás sebessége függ, a cső keresztmetszetétől, minél kisebb az átmérő, annál nagyobb a sebesség és azzal párhuzamosan nő a falra nehezedő negatív nyomás. Az idegrendszernek ezért gondoskodnia kell arról, hogy az alvás alatt ellazult izomzat ellenére az átjárhatóság a levegő számára biztosított legyen. Egy rendkívül bonyolult és kontrollált működésről van szó, amelyet több izom együttes működése biztosít.
Mi hajlamosít horkolásra
Az emberek jelentős hányada horkol. A horkolás jóval gyakoribb a férfiak körében, mint a nőknél, az arány 10:1, ezért az első hajlamosító tényező mindenképp a férfi nem. A horkolást a nemek közötti aránytalanság mellett számos tényező elősegíti:
· túlsúly, · vastag nyak, · dohányzás, · fáradság, kimerültség, · testhelyzet,
A horkoló emberek rendszerint szűk garattal rendelkeznek, amely a legtöbbször alkati kérdés, úgy is fogalmazhatunk, hogy velünk született képességünk a horkolás hajlama. A nagyobb méretű nyelv, a lelógó lágyszájpad, a megnagyobbodott mandulák /gyermekkori horkolás leggyakoribb oka/, mind örökölhetők. Egy fül-orr-gégészeti vizsgálat egyértelműen választ ad arra, hogy a horkoló ember garatjában az említett szervek közül megnagyobbodott-e valamelyik, esetleg több is. Előfordul azonban az is, hogy a horkoló embernél nincs gégészeti ok. Az sem törvényszerű, hogy minden túlsúlyos ember kórosan horkol. A horkolás gyakran öröklődhet, nem ritkán generációkon átívelő horkolásra derül fény, ilyenkor a garat sajátságok mellett, öröklődhet egyfajta garatreflex „gyengeség”, vagy elégtelenség, amely már korán a kóros horkolás képében jelentkezet.
|
A horkolás a felső légutakban, az úgynevezett garatban jön létre. A garat az orr, a száj és a gége mögötti tér, egy izmok által határolt elölről nyitott csőrendszer. Feladata napközben a táplálék nyelőcsőbe juttatása, mivel a garat a táplálék és levegő kereszteződési helye is egyben. Egyszerre nyelni és levegőt venni nem tudunk, ha ez mégis bekövetkezik „cigányútra megy a falat”, ami a táplálék gégébe kerülését jelenti. Ennek megakadályozását az idegrendszer szigorúan minden egyes nyelésnél a garatizmok által szabályozza úgy, hogy a lágyszájpad az orrüreg felé, a gégefedő a gége bemenet felé zárja a falat útját.