Múlt év végén a németországi Bochumban tartott alváskonferencián izgalmas bejelentés riasztotta fel a téma megbeszélésére egybegyûlt s az addigiakat szokás szerint csendes szendergés közepette figyelemmel kísérõ szakértõket. Egy német kutatócsoport képviselõje új, máig nem részletezett hatásmechanizmusú altató felfedezését jelentette be.

Az eddigi készítmények kellemetlen és veszélyes mellékhatásait a remények szerint nem produkáló altató akár fordulatot is hozhat a máig elég sok kérdést megválaszolatlanul hagyó alváskutatásban.

Ha minden igaz, jön az új altató, ami nem jár függõséggel, ráadásul - és ez lenne benne az igazi újdonság - a kialvatlanságtól szenvedõk úgynevezett „álomfázisát” sem háborítja. Ennek - a jelenlegi altatás mellett óhatatlan - megzavarása ugyanis elõször csupán szorongásokat és rossz közérzetet vált ki, de utóbb súlyos vegetatív zavarokhoz, magas vérnyomáshoz, szabálytalan szívveréshez, rossz emésztéshez is vezethet. Ekként foglalhatók össze az elsõ felületes beszámolók a Max Planck Intézet pszichiátriai részlegének kutatója, Marika Lancel által nemrég bejelentett, ám részleteiben még nem ismertetett, hosszú vegyészeti elnevezésébõl THIP-nek rövidített vegyület, illetve a már alkalmazott altatók közti fõ különbségrõl. Lancel tájékoztatása szerint a szert máris sikerrel próbálták ki alvásukban korábban folyamatosan megzavart patkányokon, és hamarosan megkezdik a teszteket embereken is. Így az altató, ha beváltja a reményeket, egy-két éven belül akár forgalomba is kerülhet.

A sietség és az izgalom érthetõ. A „magasan civilizált” emberiség mind nagyobb hányadának van problémája a regenerálódás, a pihenés legteljesebb formáját jelentõ alvással. „Hogy ember és állat a nappalok és éjszakák törvényszerû váltakozásának megfelelõen miért szenderül rendszeresen álomba, pontosan még ma sem tudjuk, ahogyan arra sincs tökéletes magyarázatunk, miért ásítunk, horkolunk, vagy például mi kelti fel ágyából az alvajárót - vall néhány, az alváshoz kapcsolódó, mindmáig megoldatlan rejtélyrõl Craig Heller amerikai biológus. - Így azután amíg a fizikai és a szellemi erõgyûjtést jelentõ, ám biológiai létezésünk nagyjából harmadában bennünket kvázi öntudatlan állapotba kényszerítõ alvást nem vagyunk képesek kiiktatni életünkbõl, ezt kell olyan zavarmentessé tenni, hogy funkcióját a lehetõ legjobban betöltse.” Mert csak igen kevesen vannak, akiknek napi egy-két órás, egyszerû relaxálásnak tûnõ pihenés is tökéletesen elegendõ a másnapi frissesség eléréséhez. A sok egyéb mellett az izzólámpát is feltaláló Thomas Alva Edison például állítólag ilyen volt, mi több, életfilozófiát is csinált örökös ébrenlétébõl, mondván: „A legtöbb ember száz százalékkal többet eszik a kelleténél, és száz százalékkal többet alszik a szükségesnél, egyszerûen azért, mert az neki örömet okoz. Pedig éppen ez teszi õket beteggé és inaktívvá.”

A dolog, mint azóta kiderült, persze korántsem ilyen egyszerû. Mára, miután az alváskutató neurológusoknak sikerült - az agyi elektromos tevékenység regisztrálásával - feltérképezniük az alvási folyamatokat, annyit már tudni lehet, hogy az alvás ciklikus módon zajlik, és az alvó ember egy éjszaka során több ciklust is teljesít. Az úgynevezett lassú hullámú alvás során egy alig néhány perces szendergést 6-7 perces könnyû alvás vált fel, amit - az idõtartamát tekintve ennek kétszeresét kitevõ - középmély alvás követ, az pedig egy már 30-40 perc hosszúságú mély alvásba lép át. Ez a folyamat azután megfordul, és visszafelé játszódik le. Ám amikor az alvó ezen a visszaúton eljut az elsõ szakasznak számító szendergés állapotába, belép a különleges, gyors szemgolyómozgásos (angol neve - rapid eye movement - után REM-nek nevezett) fázisba. Ez a jelenségsor egy éjszaka 4-6 alkalommal ismétlõdik. „Részleteiben ma még nem ismeretes - magyarázza Köves Péter neurológus fõorvos, a Központi Honvéd Kórház alvásdiagnosztikai központjának vezetõje -, miért és miképpen történik mindez ennyire szabályos elrendezésben. Azt viszont néhány éve már tökéletes bizonyossággal tudják - teszi hozzá -, hogy egyes, az alvással kapcsolatos kóros jelenségek, így például az alváselégtelenséget okozó légzés- és mozgászavarok többsége a lassú hullámú alvás kettes stádiumához kötõdik. Ez azért is lényeges, mert a szakmai közmegegyezés szerint biológiai értelemben akkor alszunk el, amikor az említett kettes fázisba jutunk. Az alvásvizsgálatokban gyakran szereplõ, az agyhullámokat láthatóvá, nyomon követhetõvé tevõ elektroenkefalográfon ekkor jelenik meg az úgynevezett „alvási orsó”, ami az eddigi megállapítások szerint azt jelenti, hogy a középagy átadja a funkcióját egy gombostûfej nagyságú idegsejtcsoportnak, amit szervezetünk biológiai belsõ órájának afféle központi vezérlõegységének is szoktak mondani. Ez az a pont, amikor megváltozik, és alvásra jellemzõ állapotba jut a vérkeringés, a légzés, s az izmok elernyednek.

Alvászavarról amúgy általánosságban akkor szoktak beszélni, amikor az alvás - és az ébrenlét is - valamilyen okból elégtelenné válik. A kutatók négy nagy alvásbetegség-kórkép összesen több mint nyolcvan tünetegyüttesét különböztetik meg. A négy fõcsoport „a periodikuslábmozgás-szindróma, a rögzült szorongás okozta rossz alvás, a hirtelen fellépõ alváskényszer, valamint az akár az életet is veszélyeztetõ alvásfüggõ súlyos légzéskimaradás” - sorolja Köves Péter. Ezeken túl, bár elõfordulásuk gyakorisága nem jelentõs, az alvászavarok látványos fajtáját alkotják az alvás közben produkált szokatlan viselkedési mozgások, az úgynevezett paraszomniák; ilyen például az alvajárás. A felsoroltak közül a legveszélyesebb az alvás közben - anatómiai és hormonális okokból fellépõ - légzészavar, amit fõként középkorú férfiak betegségeként tartanak számon. Ennek „elõjátéka” a közismert horkolás, amit a levegõvétel - fõként agyi - kontrolljának zavarával szoktak magyarázni. Ennek egészen kóros formájában akár hatvan-kilencven másodperc tartamú légzéskihagyás is felléphet, egy éjszakai alvás során 300-500 alkalommal, ami súlyos oxigénhiánnyal fenyeget. A bajba jutott szervezet ebbõl a vészhelyzetbõl többnyire úgy igyekszik kikerülni, hogy ébreszti, egyben „kialvatlanná” teszi önmagát. Ám ilyenkor az amúgy is erõsen megterhelt szív ezektõl az ébresztésektõl újabb terhelést kap, s a megemelkedõ vérnyomás következtében megnõ az infarktus, az éjszakai akut szívelégtelenség, továbbá az agyérelzáródás kialakulásának veszélye.
Kialvatlanságot okozhat - az alvás folytonos megzavarásával - az úgynevezett periodikuslábmozgás-szindróma is, akárcsak az ennél is rosszabb, de szerencsére ritkábban elõforduló „nyugtalanláb-szindróma”. Éppúgy, mint a már serdülõkorban kialakuló és többnyire az egész életet végigkísérõ narkolepszia, amikor az ebben szenvedõ elalváskor az éber állapotból egybõl a REM-fázisba kerül, így ha éjszaka felriad, sokszor képtelen megmozdítani végtagjait, ahogyan mondják, „alvásbénult” lesz.

Az alvászavarok jelentõs részében a jó hatékonysággal használt, modern altatók enyhítik a tüneteket. Adagolásuk, „beállításuk” viszont nehéz, többnyire egyénre szabott, s a káros gyógyszertelítettség - akár a hozzászokás, a függõség kialakulása miatt is - veszélyes lehet. Az altatók ezért csak szakmai szempontból indokolt esetekben és ideig adhatók. Spontán használatukat kerülni kell - hangzik az orvosok jó tanácsa, utalva a függõség kialakulásának veszélyére, aminek során a beteg úgy érzi, a megszokott gyógyszer nélkül immár képtelen elaludni, majd lassan emeli az adagot, mígnem az altatók rabja lesz. A baj azonban - mondják az orvosok - még csak nem is ez, hanem hogy az altatók egy része korántsem az egészséges alvásképet eredményezi, miáltal a szervezet normális pihenési technológiája torzulhat.

Ezért is keltett akkora érdeklõdést a nemrég beígért új csodaaltató. Amíg azonban ennek áldásos hatásáról nem gyõzõdhetnek meg, az orvosok - ha tehetik - a „durva” szerek helyett inkább enyhébbeket javasolnak, annak tudatában, hogy az alvászavar mögött álló okok pontos tisztázása és a zavarok sok esetben speciális szakértelmet igénylõ, nem csak gyógyszeres kezelése nélkül az altatók amúgy is csupán átmeneti javulást hozhatnak.

Megint mások eközben a különféle gyógynövénykivonatokra esküsznek, és altatók helyett macskagyökér-kivonatot, komlópreparátumokat, citrom-, illetve törökmézfüvet, mandragórát, angol perjét, galagonyát és orbáncfüvet javasolnak.

Forrás: www.vilaggazdasag.hu

Jelentkezzen alvásvizsgálatra INTERNETEN!