A sokak számára a mindennapi életből oly ismerős és gyakran természetesnek tartott horkolás nem más, mint hangrezonancia, amely azt jelzi, hogy a belégzett levegő szabad áramlása valamilyen akadályba ütközik. Az esetek egy részében ennek hátterében valamilyen fül-orr-gégészeti rendellenesség, illetve anatómiai adottság – például orrsövényferdülés, lelógó lágyszájpad, a szokásosnál nagyobb nyelvgyök, nyelvcsap, orrmandula vagy mandula – áll.

Problémát jelenthet ezen kívül az ún. mélyharapás is, amikor az alsó fogsor hátrébb záródik, mint a felső – ilyenkor ugyanis az alsó álkapocs hátrébb tolja a nyelvgyököt, s ez ugyancsak leszűkíti a garat keresztmetszetét. Gyermekeknél és fiatal nőknél a horkolás túlnyomó részben ezen okok valamelyikére vezethető vissza. A kellemetlen jelenség gégészeti beavatkozással, kisebb műtéttel orvosolható, akiknél pedig a mélyharapás a horkolás forrása, azok számára létezik egy – a fogszabályzóra emlékeztető – speciális szájbetét, amely alvás közben megakadályozza a légút elzáródását.
A horkolás azonban gyakran az alvási apnoe betegség, azaz alvási légvétel-szünet tünete. E kórképnél a horkolás kifejezetten hangos, minden testhelyzetben fennáll, és ami a legfontosabb: egyenlőtlen. A horkolás időről-időre megszakad, majd rövid szünet után, egy mélyről jövő nagy horkantással tovább folytatódik. A kettő között a garat elzáródik, a légvétel szünetel. (A belégzésnél a levegő természetes szívóhatást fejt ki, amelyet a garat izmai ellensúlyoznak. Az apnoés betegeknél voltaképpen ezek az izmok nem működnek megfelelően.) A beteg e néhány másodperc alatt tulajdonképpen fulladásos állapotba kerül, hatására felgyorsul a szívműködés, nő a vérnyomás, s mivel szervezete ilyenkor „riadót fúj”, kizökken a mély alvásból. Ez a folyamat újra és újra lejátszódik, így alvás töredezetté válik. S miután a szervezet képtelen kellő mértékben regenerálódni, az alvási apnoéban szenvedő emberek fáradtan ébrednek, egész nap álmosak, koncentrációkészségük csökken, s egy idő után képesek szinte bárhol – akár vezetés közben is – elaludni.  

– Ráadásul számos hormon kifejezetten a mély alvásban termelődik, például a zsiradékok lebontásáért felelős hormon is, így a betegség fokozott hízáshoz, a koleszterinszint emelkedéséhez is vezet – beszél a kórkép következményeiről Dr. Terray-Horváth Attila, a Budai Honvédkórház Alvásdiagnosztikai és Terápiás Központjának orvosa. – És ez még nem minden. Az oxigénhiányos állapottal járó vérnyomás-emelkedés egy idő után állandósulhat. A légzéskimaradás a szervezet számára stresszt jelent, ezért a vércukorszint is nő, ami hosszabb távon II. típusú cukorbetegség kialakulását is valószínűsíti.

A közelmúltban végzett nemzetközi vizsgálatok egyébként kimutatták, hogy az alvási apnoée az infarktus kockázatát közel tízszeresére, az agyi érkatasztrófákét pedig hét-nyolcszorosára emeli.A betegség fiatal nőknél igen ritka, ám a változó kortól kezdve hölgyeknél is megjelenik, mert a hormonális változások a garat izmainak működését is kedvezőtlenül befolyásolják. Ez ugyancsak igaz azokra, akiknek el kellett távolítani a petefészkét, sőt, a kórkép terhesség alatt is kialakulhat, és – szélsőséges esetben – az oxigénellátás zavara akár a magzatot is veszélyezteti.

– A nőknél a horkolás nem mindig olyan hangos és drasztikus, mint a férfiaknál, ám ha rendszeres, illetve napközben kialvatlannak érzi magát, mindenképpen érdemes felkeresni egy szakrendelést – figyelmeztet Dr. Terray-Horváth Attila. – Nagyon fontos, hogy ne próbálkozzunk nyugtatókkal, altatókkal, mert azok csak rontanak a helyzeten, mert még tovább lazítják az izmokat, és tompítják a szervezetnek azon reflexeit, amelyek az oxigénhiányt érzékelik.

Az alváslaboratóriumokban végzett műszeres vizsgálatok pontos képet adnak arról, hogy mi áll a horkolás mögött, s a terápiát ehhez lehet igazítani. Enyhe légzészavar esetén életmódváltás is elegendő lehet. Léteznek bizonyos, az idegrendszerre ható, a légzési reflexek működését befolyásoló gyógyszerek, ezek azonban nem mindig hatásosak. Súlyosabb apnoe esetében igazi megoldást az ún. légsínterápia jelenti. Ez voltaképpen egy maszk-szerű készüléket takar, amely – az orron keresztül történő folyamatos levegőbefúvással – biztosítja a légutak átjárhatóságát alvás közben. Jóllehet, e segédeszköz első látásra rémisztőnek tűnhet, de az utána tapasztalt jobb életminőség mindenképpen igazolja használatát.

Alvási apnoéra utaló tünetek:

A bizonyos időközönként meg-megszakadó, kihagyásos horkolás mindenképpen intő jel, az egyedül élő emberek azonban ritkán szereznek erről tudomást. Amennyiben viszont az alábbi tünetek közül többet is észlel magán, lehetséges, hogy az alvási apnoé a bajok forrása:

• fáradtan, leverten, esetleg fejfájással ébred (ez utóbbi nőknél különösen gyakori)
• napközbeni aluszékonység, figyelemzavar,
• ébredés utáni magas, illetve a felső határértékhez közeli vércukorszint,
• magas vérnyomás,
• éjszakai izzadékonyság (fej és nyak tájékán)
• gyakori éjszakai vizelési inger

Horkolásra és alvásfüggő légzészavarra hajlamosító, az életmódból következő tényezők:

• túlsúly
• lefekvés előtti bőséges étkezés,
• alkoholfogyasztás
• dohányzás
• lapos fekvés 

Szerző:Kőrösi Katalin