Bezár

A www.alvascentrum.hu alvás témájú egészségügyi információs portál.Alvásvizsgálatok, alvásközpontok, alvást elősegítő termékek, terápiák.

Médiaajánlat Ezt az email címet a spamrobotok ellen védjük, megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát

Szerkesztők:
dr. Terray-Horváth Attila
Ezt az email címet a spamrobotok ellen védjük, megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát
Geiger Andrea
Ezt az email címet a spamrobotok ellen védjük, megtekintéséhez engedélyezze a JavaScript használatát
Amennyiben weblapunkkal kapcsolatos észrevételük van, kérjük írják meg nekünk.

Impresszum, médiaajánlat


Betegség leírása PDF Nyomtatás Email

 A narkolepszia a központi idegrendszer ismeretlen eredetű krónikus betegsége, olyan, mind az alvást, mind az ébrenlétet érintő összetett szabályozási zavar, ami elsősorban az alvás-ébrenlét ritmusát érinti s, amelynek lényege az alvás (álom fázis) ismétlődő betörése az éber állapotba. Hátterében az alvás-ébrenlét ciklust meghatározó kémiai folyamatok zavara áll. Legfontosabb jellemzője a hirtelen, feltartóztatatlanul, legtöbbször rohamokban jelentkező nappali álmosság és elalvás. Ezek az alvásrohamok általában monoton körülmények között előadáson, iskolában az óra alatt, színházban, vagy autóvezetés közben is felléphetnek.

A narkolepszia története, felismerése a XIX. századba nyúlik vissza. Először 1880-ban, mint ellenállhatatlan alvásrohammal, álmossággal és összeeséssel jellemzett kórképet, egy francia orvos Gelineau írta le. Nemzetközi vonatkozásban a Stanford Egyetem Alvásklinikája  volt az első az 1970-es években, ahol céltudatos klinikai kutatás indult a narkolepszia patomechanizmusának kiderítésére, klinikai tüneteinek feltérképezésére és a hatékony terápia kidolgozására. Ez a munkacsoport mutatta ki elsőként 1998 - ban, hogy a narkolepszia patofiziológiájában a hypocretin nevű központi idegrendszeri mediátor anyagnak kiemelt szerepe van.

A narkolepsia Európában és Észak Amerikában a lakosság 0,03-0,06%-át érinti. Ez azt jelenti, hogy minden 2000 emberből egy narkolepsziában szenved. Magyarországon mintegy 5-6000-re tehető a narkolepsziabetegek száma, ez az érték azonban alábecsült, mert a betegséget nem ismerik és így nem ismerhetik a narkolepszia jellegzetes tünetegyüttesét sem Feltételezhető, hogy a valós szám a becsült többszöröse. Ennek oka az, hogy a betegséget nem ismerik fel, a klinikai megnyilvánulásokat epilepsziának, átmeneti agyi keringészavarnak (TIA), depressziónak, schizophreniának tartják.

A narkolepszia általában a fiatal felnőttkorban jelentkezik és egyaránt érinti mindkét nemet. A betegség 15-30 év között alakul ki a leggyakrabban. A betegek 70-80%-ában az első tünetek a 25. életév előtt - leggyakrabban a pubertás körül - jelentkeznek, amely a gyermek fejlődésében gyakran tanulási, beilleszkedési zavarokhoz vezethet. Fontos tudni, hogy narkolepsziások nagy része nem diagnosztizált, vagy téves diagnózis születik, sokszor évek telnek el (átlagosan 14!) az első tünetek megjelenésétől a helyes diagnózis felállításáig. Ennek hátterében áll az is, hogy a betegek későn fordulnak orvoshoz, mondván, az álmosság nem jelent betegséget. A kezeletlen narkolepszia a betegek életét súlyosan megkeserítheti, tanulásuk, munkájuk és szabadidős tevékenységeik kapcsán is hátrányos helyzetbe kerülnek és balesetek veszélyének is inkább kitettebbek.



 A kórkép felállítása csak egy megfelelően felszerelt alváslaboratóriumban történhet (Budapest, Pécs, Debrecen). A klinikai tünetek és a kórelőzmény megfelelő értékelése elektrofiziológiai vizsgálatokkal egészíthető ki. Ez egy teljes éjszakát igénylő, úgynevezett poliszomnográfiás vizsgálat, melyet a következő napon több alkalommal elvégzett alváslatencia teszt (MSLT) követ. Mindez időigényes, de érzékeny módszer. Ennek segítségével az egyéb alvászavarok is kizárhatók, mint az obstruktív alvási apnoe szindróma, vagy a periodikus lábmozgászavar, amelyek hasonlóan álmossághoz vezetnek.

A narcolepsia az a neurológiai kórkép, ahol a leghosszabb idő telik el az első jellemző klinikai tünetektől a helyes kórisméig. Mindezek alapján a narcolepsia betegnek csak akkor van esélye a megfelelő diagnózisra és kezelésre, ha a klinikai tünetek alapján felmerülő gyanút az alvásmedicinában jártas szakember megerősíti, illetve azt obligát alváslaboratóriumi vizsgálatokkal és differenciáldiagnosztikai munka során igazolja.