Ebbe a csoportba tartoznak az olyan pszichológiai kezelések, amik segíthetnek az alvászavarok gyógyításában. Főképpen rövidtávú kognitív viselkedésterápiákról van szó, amik olyan tényezőkre összpontosítanak, melyek fenntartják az inszomniát.

Stimulus kontroll:
Alapja a feltevés, hogy az inszomnia egy tanult reakció időbeni (lefekvés ideje) és környezeti (hálószoba) jelekre, amik az alváshoz kapcsolódnak. Célja, hogy az inszomniában szenvedő beteg újra asszociálja a hálószobát és a lefekvés idejét, mégpedig a gyors elalvással, azáltal, hogy csökkenti az alvásra negatív hatással levő tevékenységeket.

Alvásmegvonás:
Az ágyban töltött idő lecsökkentése annyira, hogy jobban megegyezzen az alvással töltött idővel.

Relaxáció:
Az izgalom és feszültség csökkentésére alkalmazható. Egy optimális ellazult állapot segíthet az elalvásban és az alvás körüli feszültségek csökkentésében.

Kognitív terápiák:
Hibás gondolatok és attitűdök feltérképezésére és megváltoztatására alkalmas. Célja az inszomnia körül kialakult ördögi kör, emocionális feszültségek, téves gondolatkörök áttörése és megváltoztatása.

Paradoxon alkalmazása:
A beteg által elkerülni kívánt viselkedés kivitelezése. Ebben az esetben a beteg azt kapja feladatul, hogy pont azt tegye, amit addig elkerülni kívánt.

Alváshigiénés felvilágosítás:
Bizonyos viselkedések károsan hatnak az éjszakai alvásra. Fontos, hogy a beteg tudja, mik azok, amiket célszerű elkerülni, ha javítani szeretne az alvásán.

Természetesen az inszomnia holisztikus szemlélettel gyógyítható igazán. Ezért egyénre szabottan kell meghatározni az alkalmazandó kezelést. Mivel az inszomnia egy összetett probléma és többféle oka lehetséges, így esetenként kell megállapítani, hogy milyen kezelési kombináció a legcélravezetőbb.